menny

English

Determiner

menny

1. Pronunciation spelling of many.

Finnish

Verb

menny

1. (colloquial or dialectal) inflection of mennä:
   1. past indicative connegative
   2. past active participle

Hungarian

Etymology

From Proto-Finno-Ugric *mińel (“sky”). Related to Erzya менель (meneľ, “sky”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛɲː]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: menny
• Homophone: menj
• Rhymes: -ɛɲː

Noun

menny (plural mennyek)

1. heaven

   Antonym: pokol

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	menny	mennyek
accusative	mennyet	mennyeket
dative	mennynek	mennyeknek
instrumental	mennyel	mennyekkel
causal-final	mennyért	mennyekért
translative	mennyé	mennyekké
terminative	mennyig	mennyekig
essive-formal	mennyként	mennyekként
essive-modal	—	—
inessive	mennyben	mennyekben
superessive	mennyen	mennyeken
adessive	mennynél	mennyeknél
illative	mennybe	mennyekbe
sublative	mennyre	mennyekre
allative	mennyhez	mennyekhez
elative	mennyből	mennyekből
delative	mennyről	mennyekről
ablative	mennytől	mennyektől
non-attributive possessive – singular	mennyé	mennyeké
non-attributive possessive – plural	mennyéi	mennyekéi

Possessive forms of menny

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	mennyem	mennyeim
2nd person sing.	mennyed	mennyeid
3rd person sing.	mennye	mennyei
1st person plural	mennyünk	mennyeink
2nd person plural	mennyetek	mennyeitek
3rd person plural	mennyük	mennyeik

Derived terms

• mennybéli
• mennyei
• mennyezet

Compound words

• mennydörgés
• mennydörgő
• mennydörög
• mennykő
• mennyország

Further reading

• menny in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.