mondat

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈmondɒt/
  • Hyphenation: mon‧dat

Etymology 1[edit]

mond +‎ -at (noun-forming suffix)

Noun[edit]

mondat ‎(plural mondatok)

  1. (grammar) sentence
Declension[edit]
Inflection (plural in -ok, back harmony)
singular plural
nominative mondat mondatok
accusative mondatot mondatokat
dative mondatnak mondatoknak
instrumental mondattal mondatokkal
causal-final mondatért mondatokért
translative mondattá mondatokká
terminative mondatig mondatokig
essive-formal mondatként mondatokként
essive-modal
inessive mondatban mondatokban
superessive mondaton mondatokon
adessive mondatnál mondatoknál
illative mondatba mondatokba
sublative mondatra mondatokra
allative mondathoz mondatokhoz
elative mondatból mondatokból
delative mondatról mondatokról
ablative mondattól mondatoktól
Possessive forms of mondat
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mondatom mondataim
2nd person sing. mondatod mondataid
3rd person sing. mondata mondatai
1st person plural mondatunk mondataink
2nd person plural mondatotok mondataitok
3rd person plural mondatuk mondataik
Hyponyms[edit]

Etymology 2[edit]

mond +‎ -at (causative suffix)

Verb[edit]

mondat

  1. to have someone (-val/-vel) say something
Conjugation[edit]