nyelvész

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

nyelv(language) +‎ -ész

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɲɛlveːs]
  • Hyphenation: nyel‧vész

Noun[edit]

nyelvész ‎(plural nyelvészek)

  1. linguist (a person who studies languages)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative nyelvész nyelvészek
accusative nyelvészt nyelvészeket
dative nyelvésznek nyelvészeknek
instrumental nyelvésszel nyelvészekkel
causal-final nyelvészért nyelvészekért
translative nyelvésszé nyelvészekké
terminative nyelvészig nyelvészekig
essive-formal nyelvészként nyelvészekként
essive-modal
inessive nyelvészben nyelvészekben
superessive nyelvészen nyelvészeken
adessive nyelvésznél nyelvészeknél
illative nyelvészbe nyelvészekbe
sublative nyelvészre nyelvészekre
allative nyelvészhez nyelvészekhez
elative nyelvészből nyelvészekből
delative nyelvészről nyelvészekről
ablative nyelvésztől nyelvészektől
Possessive forms of nyelvész
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nyelvészem nyelvészeim
2nd person sing. nyelvészed nyelvészeid
3rd person sing. nyelvésze nyelvészei
1st person plural nyelvészünk nyelvészeink
2nd person plural nyelvészetek nyelvészeitek
3rd person plural nyelvészük nyelvészeik

Derived terms[edit]

See also[edit]