nyelvcsont

Hungarian

Etymology

nyelv (“tongue”) +‎ csont (“bone”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɲɛlft͡ʃont]
• Hyphenation: nyelv‧csont

Noun

nyelvcsont (plural nyelvcsontok)

1. (anatomy) hyoid bone, lingual bone (a bone in the human neck which supports the tongue)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	nyelvcsont	nyelvcsontok
accusative	nyelvcsontot	nyelvcsontokat
dative	nyelvcsontnak	nyelvcsontoknak
instrumental	nyelvcsonttal	nyelvcsontokkal
causal-final	nyelvcsontért	nyelvcsontokért
translative	nyelvcsonttá	nyelvcsontokká
terminative	nyelvcsontig	nyelvcsontokig
essive-formal	nyelvcsontként	nyelvcsontokként
essive-modal	—	—
inessive	nyelvcsontban	nyelvcsontokban
superessive	nyelvcsonton	nyelvcsontokon
adessive	nyelvcsontnál	nyelvcsontoknál
illative	nyelvcsontba	nyelvcsontokba
sublative	nyelvcsontra	nyelvcsontokra
allative	nyelvcsonthoz	nyelvcsontokhoz
elative	nyelvcsontból	nyelvcsontokból
delative	nyelvcsontról	nyelvcsontokról
ablative	nyelvcsonttól	nyelvcsontoktól
non-attributive possessive - singular	nyelvcsonté	nyelvcsontoké
non-attributive possessive - plural	nyelvcsontéi	nyelvcsontokéi

Possessive forms of nyelvcsont
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	nyelvcsontom	nyelvcsontjaim
2nd person sing.	nyelvcsontod	nyelvcsontjaid
3rd person sing.	nyelvcsontja	nyelvcsontjai
1st person plural	nyelvcsontunk	nyelvcsontjaink
2nd person plural	nyelvcsontotok	nyelvcsontjaitok
3rd person plural	nyelvcsontjuk	nyelvcsontjaik