nyomor

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

First attested in 1577. Back-formation from nyomorú.[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɲomor]
  • Hyphenation: nyo‧mor
  • Rhymes: -or

Noun

[edit]

nyomor (plural nyomorok)

  1. misery, poverty

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative nyomor nyomorok
accusative nyomort nyomorokat
dative nyomornak nyomoroknak
instrumental nyomorral nyomorokkal
causal-final nyomorért nyomorokért
translative nyomorrá nyomorokká
terminative nyomorig nyomorokig
essive-formal nyomorként nyomorokként
essive-modal
inessive nyomorban nyomorokban
superessive nyomoron nyomorokon
adessive nyomornál nyomoroknál
illative nyomorba nyomorokba
sublative nyomorra nyomorokra
allative nyomorhoz nyomorokhoz
elative nyomorból nyomorokból
delative nyomorról nyomorokról
ablative nyomortól nyomoroktól
non-attributive
possessive - singular
nyomoré nyomoroké
non-attributive
possessive - plural
nyomoréi nyomorokéi
Possessive forms of nyomor
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nyomorom nyomoraim
2nd person sing. nyomorod nyomoraid
3rd person sing. nyomora nyomorai
1st person plural nyomorunk nyomoraink
2nd person plural nyomorotok nyomoraitok
3rd person plural nyomoruk nyomoraik

Derived terms

[edit]
Compound words

References

[edit]
  1. ^ nyomor in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • nyomor in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN