osztalék

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

First attested in 1785. From oszt (to divide) +‎ -alék (noun-forming suffix).[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈostɒleːk]
  • Hyphenation: osz‧ta‧lék
  • Rhymes: -eːk

Noun

[edit]

osztalék (plural osztalékok)

  1. dividend

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative osztalék osztalékok
accusative osztalékot osztalékokat
dative osztaléknak osztalékoknak
instrumental osztalékkal osztalékokkal
causal-final osztalékért osztalékokért
translative osztalékká osztalékokká
terminative osztalékig osztalékokig
essive-formal osztalékként osztalékokként
essive-modal osztalékul
inessive osztalékban osztalékokban
superessive osztalékon osztalékokon
adessive osztaléknál osztalékoknál
illative osztalékba osztalékokba
sublative osztalékra osztalékokra
allative osztalékhoz osztalékokhoz
elative osztalékból osztalékokból
delative osztalékról osztalékokról
ablative osztaléktól osztalékoktól
non-attributive
possessive - singular
osztaléké osztalékoké
non-attributive
possessive - plural
osztalékéi osztalékokéi
Possessive forms of osztalék
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. osztalékom osztalékaim
2nd person sing. osztalékod osztalékaid
3rd person sing. osztaléka osztalékai
1st person plural osztalékunk osztalékaink
2nd person plural osztalékotok osztalékaitok
3rd person plural osztalékuk osztalékaik

Derived terms

[edit]

References

[edit]
  1. ^ osztalék in Károly Gerstner, editor, Új magyar etimológiai szótár [New Etymological Dictionary of Hungarian] (ÚESz.), Online edition (beta version), Budapest: MTA Research Institute for Linguistics / Hungarian Research Centre for Linguistics, 2011–2024.

Further reading

[edit]