pihen

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From the old Hungarian pih (to pluck feathers; to breathe) +‎ -en (instantaneous suffix). [1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈpiɦɛn/
  • (file)
  • Hyphenation: pi‧hen

Verb[edit]

pihen

  1. (intransitive) to rest

Conjugation[edit]

Derived terms[edit]

(With verbal prefixes):

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6