rágalom

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

rág +‎ -alom

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈraːɡɒlom/
  • Hyphenation: rá‧ga‧lom

Noun[edit]

rágalom ‎(plural rágalmak)

  1. slander, calumny

Declension[edit]

Inflection (plural in -ak, back harmony)
singular plural
nominative rágalom rágalmak
accusative rágalmat rágalmakat
dative rágalomnak rágalmaknak
instrumental rágalommal rágalmakkal
causal-final rágalomért rágalmakért
translative rágalommá rágalmakká
terminative rágalomig rágalmakig
essive-formal rágalomként rágalmakként
essive-modal
inessive rágalomban rágalmakban
superessive rágalmon rágalmakon
adessive rágalomnál rágalmaknál
illative rágalomba rágalmakba
sublative rágalomra rágalmakra
allative rágalomhoz rágalmakhoz
elative rágalomból rágalmakból
delative rágalomról rágalmakról
ablative rágalomtól rágalmaktól
Possessive forms of rágalom
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. rágalmam rágalmaim
2nd person sing. rágalmad rágalmaid
3rd person sing. rágalma rágalmai
1st person plural rágalmunk rágalmaink
2nd person plural rágalmatok rágalmaitok
3rd person plural rágalmuk rágalmaik

Derived terms[edit]