rejtelem

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

rejt +‎ -elem

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈrɛjtɛlɛm]
  • Hyphenation: rej‧te‧lem

Noun[edit]

rejtelem (plural rejtelmek)

  1. mystery

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative rejtelem rejtelmek
accusative rejtelmet rejtelmeket
dative rejtelemnek rejtelmeknek
instrumental rejtelemmel rejtelmekkel
causal-final rejtelemért rejtelmekért
translative rejtelemmé rejtelmekké
terminative rejtelemig rejtelmekig
essive-formal rejtelemként rejtelmekként
essive-modal
inessive rejtelemben rejtelmekben
superessive rejtelmen rejtelmeken
adessive rejtelemnél rejtelmeknél
illative rejtelembe rejtelmekbe
sublative rejtelemre rejtelmekre
allative rejtelemhez rejtelmekhez
elative rejtelemből rejtelmekből
delative rejtelemről rejtelmekről
ablative rejtelemtől rejtelmektől
Possessive forms of rejtelem
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. rejtelmem rejtelmeim
2nd person sing. rejtelmed rejtelmeid
3rd person sing. rejtelme rejtelmei
1st person plural rejtelmünk rejtelmeink
2nd person plural rejtelmetek rejtelmeitek
3rd person plural rejtelmük rejtelmeik

Derived terms[edit]