ritmus

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin rhythmus. [1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈritmuʃ/
  • Hyphenation: rit‧mus

Noun[edit]

ritmus ‎(plural ritmusok)

  1. rhythm

Declension[edit]

Inflection (plural in -ok, back harmony)
singular plural
nominative ritmus ritmusok
accusative ritmust ritmusokat
dative ritmusnak ritmusoknak
instrumental ritmussal ritmusokkal
causal-final ritmusért ritmusokért
translative ritmussá ritmusokká
terminative ritmusig ritmusokig
essive-formal ritmusként ritmusokként
essive-modal
inessive ritmusban ritmusokban
superessive ritmuson ritmusokon
adessive ritmusnál ritmusoknál
illative ritmusba ritmusokba
sublative ritmusra ritmusokra
allative ritmushoz ritmusokhoz
elative ritmusból ritmusokból
delative ritmusról ritmusokról
ablative ritmustól ritmusoktól
Possessive forms of ritmus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ritmusom ritmusaim
2nd person sing. ritmusod ritmusaid
3rd person sing. ritmusa ritmusai
1st person plural ritmusunk ritmusaink
2nd person plural ritmusotok ritmusaitok
3rd person plural ritmusuk ritmusaik

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2