ritmus

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From Latin rhythmus.[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈritmuʃ]
  • Hyphenation: rit‧mus
  • Rhymes: -uʃ

Noun

[edit]

ritmus (plural ritmusok)

  1. rhythm

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative ritmus ritmusok
accusative ritmust ritmusokat
dative ritmusnak ritmusoknak
instrumental ritmussal ritmusokkal
causal-final ritmusért ritmusokért
translative ritmussá ritmusokká
terminative ritmusig ritmusokig
essive-formal ritmusként ritmusokként
essive-modal
inessive ritmusban ritmusokban
superessive ritmuson ritmusokon
adessive ritmusnál ritmusoknál
illative ritmusba ritmusokba
sublative ritmusra ritmusokra
allative ritmushoz ritmusokhoz
elative ritmusból ritmusokból
delative ritmusról ritmusokról
ablative ritmustól ritmusoktól
non-attributive
possessive - singular
ritmusé ritmusoké
non-attributive
possessive - plural
ritmuséi ritmusokéi
Possessive forms of ritmus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ritmusom ritmusaim
2nd person sing. ritmusod ritmusaid
3rd person sing. ritmusa ritmusai
1st person plural ritmusunk ritmusaink
2nd person plural ritmusotok ritmusaitok
3rd person plural ritmusuk ritmusaik

Derived terms

[edit]

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

[edit]
  • ritmus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN