rokonszenv

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

rokon +‎ szenv, created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈrokonsɛɱv]
  • Hyphenation: ro‧kon‧szenv

Noun[edit]

rokonszenv (plural rokonszenvek)

  1. sympathy

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative rokonszenv rokonszenvek
accusative rokonszenvet rokonszenveket
dative rokonszenvnek rokonszenveknek
instrumental rokonszenvvel rokonszenvekkel
causal-final rokonszenvért rokonszenvekért
translative rokonszenvvé rokonszenvekké
terminative rokonszenvig rokonszenvekig
essive-formal rokonszenvként rokonszenvekként
essive-modal
inessive rokonszenvben rokonszenvekben
superessive rokonszenven rokonszenveken
adessive rokonszenvnél rokonszenveknél
illative rokonszenvbe rokonszenvekbe
sublative rokonszenvre rokonszenvekre
allative rokonszenvhez rokonszenvekhez
elative rokonszenvből rokonszenvekből
delative rokonszenvről rokonszenvekről
ablative rokonszenvtől rokonszenvektől
Possessive forms of rokonszenv
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. rokonszenvem rokonszenveim
2nd person sing. rokonszenved rokonszenveid
3rd person sing. rokonszenve rokonszenvei
1st person plural rokonszenvünk rokonszenveink
2nd person plural rokonszenvetek rokonszenveitek
3rd person plural rokonszenvük rokonszenveik

Synonyms[edit]

Antonyms[edit]

Derived terms[edit]