rontó

See also: ronto- and rōntõ

Hungarian

Etymology

ront (“to spoil”) +‎ -ó (present-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈrontoː]
• Hyphenation: ron‧tó

Participle

rontó

1. present participle of ront

Declension

Inflection of rontó
	singular	plural
nominative	rontó	rontók rontóak
accusative	rontót	rontókat rontóakat
dative	rontónak	rontóknak rontóaknak
instrumental	rontóval	rontókkal rontóakkal
causal-final	rontóért	rontókért rontóakért
translative	rontóvá	rontókká rontóakká
terminative	rontóig	rontókig rontóakig
essive-formal	rontóként	rontókként rontóakként
essive-modal	—	—
inessive	rontóban	rontókban rontóakban
superessive	rontón	rontókon rontóakon
adessive	rontónál	rontóknál rontóaknál
illative	rontóba	rontókba rontóakba
sublative	rontóra	rontókra rontóakra
allative	rontóhoz	rontókhoz rontóakhoz
elative	rontóból	rontókból rontóakból
delative	rontóról	rontókról rontóakról
ablative	rontótól	rontóktól rontóaktól
non-attributive possessive - singular	rontóé	rontóké rontóaké
non-attributive possessive - plural	rontóéi	rontókéi rontóakéi

Derived terms

Compound words

• egészségrontó
• kaktuszrontó
• nemzetrontó
• önsorsrontó
• rontópál
• szemrontó
• ünneprontó

 

Related terms

• elrontó

 

Further reading

• rontó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN