sípcsont

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

síp ‎(flute) +‎ csont ‎(bone), created by Pál Bugát during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries. Loan translation from Latin, compare os tibiae ‎(shinbone).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈʃiːpt͡ʃont/
  • Hyphenation: síp‧csont

Noun[edit]

sípcsont ‎(plural sípcsontok)

  1. shin, shinbone, tibia

Declension[edit]

Inflection (plural in -ok, back harmony)
singular plural
nominative sípcsont sípcsontok
accusative sípcsontot sípcsontokat
dative sípcsontnak sípcsontoknak
instrumental sípcsonttal sípcsontokkal
causal-final sípcsontért sípcsontokért
translative sípcsonttá sípcsontokká
terminative sípcsontig sípcsontokig
essive-formal sípcsontként sípcsontokként
essive-modal
inessive sípcsontban sípcsontokban
superessive sípcsonton sípcsontokon
adessive sípcsontnál sípcsontoknál
illative sípcsontba sípcsontokba
sublative sípcsontra sípcsontokra
allative sípcsonthoz sípcsontokhoz
elative sípcsontból sípcsontokból
delative sípcsontról sípcsontokról
ablative sípcsonttól sípcsontoktól
Possessive forms of sípcsont
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. sípcsontom sípcsontjaim
2nd person sing. sípcsontod sípcsontjaid
3rd person sing. sípcsontja sípcsontjai
1st person plural sípcsontunk sípcsontjaink
2nd person plural sípcsontotok sípcsontjaitok
3rd person plural sípcsontjuk sípcsontjaik