stílus

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: stilus

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin stilus [1] +‎ -us.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈʃtiːluʃ]
  • Hyphenation: stí‧lus

Noun[edit]

stílus (plural stílusok)

  1. style (manner of doing things)

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative stílus stílusok
accusative stílust stílusokat
dative stílusnak stílusoknak
instrumental stílussal stílusokkal
causal-final stílusért stílusokért
translative stílussá stílusokká
terminative stílusig stílusokig
essive-formal stílusként stílusokként
essive-modal
inessive stílusban stílusokban
superessive stíluson stílusokon
adessive stílusnál stílusoknál
illative stílusba stílusokba
sublative stílusra stílusokra
allative stílushoz stílusokhoz
elative stílusból stílusokból
delative stílusról stílusokról
ablative stílustól stílusoktól
Possessive forms of stílus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. stílusom stílusaim
2nd person sing. stílusod stílusaid
3rd person sing. stílusa stílusai
1st person plural stílusunk stílusaink
2nd person plural stílusotok stílusaitok
3rd person plural stílusuk stílusaik

References[edit]