stóla

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin stola ‎(robe, vestment), from Ancient Greek στολή ‎(stolḗ, garment, equipment).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈʃtoːlɒ/
  • Hyphenation: stó‧la

Noun[edit]

stóla ‎(plural stólák)

  1. stole (a long, wide scarf-like garment worn about the shoulders)
  2. stole (an ecclesiastical garment)

Declension[edit]

Inflection (plural in -k, back harmony)
singular plural
nominative stóla stólák
accusative stólát stólákat
dative stólának stóláknak
instrumental stólával stólákkal
causal-final stóláért stólákért
translative stólává stólákká
terminative stóláig stólákig
essive-formal stólaként stólákként
essive-modal
inessive stólában stólákban
superessive stólán stólákon
adessive stólánál stóláknál
illative stólába stólákba
sublative stólára stólákra
allative stólához stólákhoz
elative stólából stólákból
delative stóláról stólákról
ablative stólától stóláktól
Possessive forms of stóla
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. stólám stóláim
2nd person sing. stólád stóláid
3rd person sing. stólája stólái
1st person plural stólánk stóláink
2nd person plural stólátok stóláitok
3rd person plural stólájuk stóláik

Synonyms[edit]


Icelandic[edit]

Pronunciation[edit]

Etymology 1[edit]

From Old Norse stóla, from Latin stola, from Ancient Greek στολή ‎(stolḗ).

Noun[edit]

stóla f ‎(genitive singular stólu, nominative plural stólur)

  1. stole (ecclesiastical garment)
Declension[edit]

Etymology 2[edit]

Borrowing from Danish stole.

Verb[edit]

stóla ‎(weak verb, third-person singular past indicative stólaði, supine stólað)

  1. to rely (used with the preposition á ‎(on) [governing accusative])
Conjugation[edit]

Etymology 3[edit]

Noun[edit]

stóla

  1. indefinite accusative plural of stóll
  2. indefinite genitive plural of stóll