szégyentelenség

Hungarian

Etymology

szégyentelen (“shameless”) +‎ -ség (“-ness”, noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈseːɟɛntɛlɛnʃeːɡ]
• Hyphenation: szé‧gyen‧te‧len‧ség

Noun

szégyentelenség

1. shamelessness

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szégyentelenség	szégyentelenségek
accusative	szégyentelenséget	szégyentelenségeket
dative	szégyentelenségnek	szégyentelenségeknek
instrumental	szégyentelenséggel	szégyentelenségekkel
causal-final	szégyentelenségért	szégyentelenségekért
translative	szégyentelenséggé	szégyentelenségekké
terminative	szégyentelenségig	szégyentelenségekig
essive-formal	szégyentelenségként	szégyentelenségekként
essive-modal	—	—
inessive	szégyentelenségben	szégyentelenségekben
superessive	szégyentelenségen	szégyentelenségeken
adessive	szégyentelenségnél	szégyentelenségeknél
illative	szégyentelenségbe	szégyentelenségekbe
sublative	szégyentelenségre	szégyentelenségekre
allative	szégyentelenséghez	szégyentelenségekhez
elative	szégyentelenségből	szégyentelenségekből
delative	szégyentelenségről	szégyentelenségekről
ablative	szégyentelenségtől	szégyentelenségektől
non-attributive possessive - singular	szégyentelenségé	szégyentelenségeké
non-attributive possessive - plural	szégyentelenségéi	szégyentelenségekéi

Possessive forms of szégyentelenség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szégyentelenségem	szégyentelenségeim
2nd person sing.	szégyentelenséged	szégyentelenségeid
3rd person sing.	szégyentelensége	szégyentelenségei
1st person plural	szégyentelenségünk	szégyentelenségeink
2nd person plural	szégyentelenségetek	szégyentelenségeitek
3rd person plural	szégyentelenségük	szégyentelenségeik