szörnyeteg

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

szörnyű +‎ -eteg

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈsørɲɛtɛɡ/
  • Hyphenation: ször‧nye‧teg

Noun[edit]

szörnyeteg ‎(plural szörnyetegek)

  1. monster

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szörnyeteg szörnyetegek
accusative szörnyeteget szörnyetegeket
dative szörnyetegnek szörnyetegeknek
instrumental szörnyeteggel szörnyetegekkel
causal-final szörnyetegért szörnyetegekért
translative szörnyeteggé szörnyetegekké
terminative szörnyetegig szörnyetegekig
essive-formal szörnyetegként szörnyetegekként
essive-modal
inessive szörnyetegben szörnyetegekben
superessive szörnyetegen szörnyetegeken
adessive szörnyetegnél szörnyetegeknél
illative szörnyetegbe szörnyetegekbe
sublative szörnyetegre szörnyetegekre
allative szörnyeteghez szörnyetegekhez
elative szörnyetegből szörnyetegekből
delative szörnyetegről szörnyetegekről
ablative szörnyetegtől szörnyetegektől
Possessive forms of szörnyeteg
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szörnyetegem szörnyetegeim
2nd person sing. szörnyeteged szörnyetegeid
3rd person sing. szörnyetege szörnyetegei
1st person plural szörnyetegünk szörnyetegeink
2nd person plural szörnyetegetek szörnyetegeitek
3rd person plural szörnyetegük szörnyetegeik