szükség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

szűk +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsykʃeːɡ]
  • (file)
  • Hyphenation: szük‧ség

Noun[edit]

szükség (plural szükségek)

  1. need (something needed)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szükség szükségek
accusative szükséget szükségeket
dative szükségnek szükségeknek
instrumental szükséggel szükségekkel
causal-final szükségért szükségekért
translative szükséggé szükségekké
terminative szükségig szükségekig
essive-formal szükségként szükségekként
essive-modal
inessive szükségben szükségekben
superessive szükségen szükségeken
adessive szükségnél szükségeknél
illative szükségbe szükségekbe
sublative szükségre szükségekre
allative szükséghez szükségekhez
elative szükségből szükségekből
delative szükségről szükségekről
ablative szükségtől szükségektől
Possessive forms of szükség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szükségem szükségeim
2nd person sing. szükséged szükségeid
3rd person sing. szüksége szükségei
1st person plural szükségünk szükségeink
2nd person plural szükségetek szükségeitek
3rd person plural szükségük szükségeik

Derived terms[edit]