szabad

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From a Slavic language, compare Czech svoboda.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsɒbɒd]
  • (file)
  • Hyphenation: sza‧bad

Adjective[edit]

szabad (comparative szabadabb, superlative legszabadabb)

  1. free, open, vacant, unoccupied
    Aki börtönben van, az nem szabad. - One who is in prison, is not free.
    Szabad vagy ma este? - Are you free tonight?
    szabad akarat - free will
  2. allowed
    Szabad oda bemenni? - Is it allowed to go in there?

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szabad szabadok
accusative szabadot szabadokat
dative szabadnak szabadoknak
instrumental szabaddal szabadokkal
causal-final szabadért szabadokért
translative szabaddá szabadokká
terminative szabadig szabadokig
essive-formal szabadként szabadokként
essive-modal
inessive szabadban szabadokban
superessive szabadon szabadokon
adessive szabadnál szabadoknál
illative szabadba szabadokba
sublative szabadra szabadokra
allative szabadhoz szabadokhoz
elative szabadból szabadokból
delative szabadról szabadokról
ablative szabadtól szabadoktól

Antonyms[edit]

Derived terms[edit]

(Compound words):

(Expressions):

Verb[edit]

szabad

  1. (auxiliary, impersonal) may, to be allowed
    Szabad megjegyeznem valamit? - May I say something?
    Be szabad menni oda? - Is it allowed to go in there?
    Ilyet nem lett volna szabad mondanod. - You shouldn't have said something like that.

Usage notes[edit]

It can only be conjugated in 3rd person singular.