szagtalan

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

szag (odor, scent) +‎ -talan (-less)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsɒktɒlɒn]
  • Hyphenation: szag‧ta‧lan

Adjective[edit]

szagtalan (not generally comparable, comparative szagtalanabb, superlative legszagtalanabb)

  1. odorless, scentless
    A propán színtelen és szagtalan gáz.Propane is a colorless and odorless gas.

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szagtalan szagtalanok
accusative szagtalant szagtalanokat
dative szagtalannak szagtalanoknak
instrumental szagtalannal szagtalanokkal
causal-final szagtalanért szagtalanokért
translative szagtalanná szagtalanokká
terminative szagtalanig szagtalanokig
essive-formal szagtalanként szagtalanokként
essive-modal szagtalanul
inessive szagtalanban szagtalanokban
superessive szagtalanon szagtalanokon
adessive szagtalannál szagtalanoknál
illative szagtalanba szagtalanokba
sublative szagtalanra szagtalanokra
allative szagtalanhoz szagtalanokhoz
elative szagtalanból szagtalanokból
delative szagtalanról szagtalanokról
ablative szagtalantól szagtalanoktól
non-attributive
possessive - singular
szagtalané szagtalanoké
non-attributive
possessive - plural
szagtalanéi szagtalanokéi

Derived terms[edit]

Further reading[edit]

  • szagtalan in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.