szarv

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Proto-Finno-Ugric *śarwe. Cognates include Finnish sarvi, Estonian sarv. The Proto-Finno-Ugric term is in turn from Proto-Indo-Iranian *ćr̥Hwa-, compare Avestan 𐬯𐬭𐬎𐬎𐬁 (sruuā, horn). Ultimately from Proto-Indo-European *ḱerh₂-; see there for more.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsɒrv]
  • Hyphenation: szarv

Noun[edit]

szarv (plural szarvak)

  1. horn (body part of certain animals)

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative szarv szarvak
accusative szarvat szarvakat
dative szarvnak szarvaknak
instrumental szarvval szarvakkal
causal-final szarvért szarvakért
translative szarvvá szarvakká
terminative szarvig szarvakig
essive-formal szarvként szarvakként
essive-modal
inessive szarvban szarvakban
superessive szarvon szarvakon
adessive szarvnál szarvaknál
illative szarvba szarvakba
sublative szarvra szarvakra
allative szarvhoz szarvakhoz
elative szarvból szarvakból
delative szarvról szarvakról
ablative szarvtól szarvaktól
Possessive forms of szarv
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szarvam szarvaim
2nd person sing. szarvad szarvaid
3rd person sing. szarva szarvai
1st person plural szarvunk szarvaink
2nd person plural szarvatok szarvaitok
3rd person plural szarvuk szarvaik

Derived terms[edit]

(Compound words):