szenátor

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin senator[1] +‎ -átor.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsɛnaːtor]
  • Hyphenation: sze‧ná‧tor

Noun[edit]

szenátor (plural szenátorok)

  1. senator

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szenátor szenátorok
accusative szenátort szenátorokat
dative szenátornak szenátoroknak
instrumental szenátorral szenátorokkal
causal-final szenátorért szenátorokért
translative szenátorrá szenátorokká
terminative szenátorig szenátorokig
essive-formal szenátorként szenátorokként
essive-modal
inessive szenátorban szenátorokban
superessive szenátoron szenátorokon
adessive szenátornál szenátoroknál
illative szenátorba szenátorokba
sublative szenátorra szenátorokra
allative szenátorhoz szenátorokhoz
elative szenátorból szenátorokból
delative szenátorról szenátorokról
ablative szenátortól szenátoroktól
Possessive forms of szenátor
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szenátorom szenátoraim
2nd person sing. szenátorod szenátoraid
3rd person sing. szenátora szenátorai
1st person plural szenátorunk szenátoraink
2nd person plural szenátorotok szenátoraitok
3rd person plural szenátoruk szenátoraik

References[edit]