szentelt
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]szentel (“to consecrate; dedicate”) + -t
Pronunciation
[edit]Verb
[edit]szentelt
Participle
[edit]szentelt
- past participle of szentel: consecrated
- Synonym: felszentelt
Adjective
[edit]szentelt (not generally comparable, comparative szenteltebb, superlative legszenteltebb)
Declension
[edit]| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | szentelt | szenteltek |
| accusative | szenteltet | szentelteket |
| dative | szenteltnek | szentelteknek |
| instrumental | szentelttel | szenteltekkel |
| causal-final | szenteltért | szenteltekért |
| translative | szenteltté | szenteltekké |
| terminative | szenteltig | szenteltekig |
| essive-formal | szenteltként | szenteltekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szenteltben | szenteltekben |
| superessive | szentelten | szentelteken |
| adessive | szenteltnél | szentelteknél |
| illative | szenteltbe | szenteltekbe |
| sublative | szenteltre | szenteltekre |
| allative | szentelthez | szenteltekhez |
| elative | szenteltből | szenteltekből |
| delative | szenteltről | szenteltekről |
| ablative | szentelttől | szenteltektől |
| non-attributive possessive – singular |
szentelté | szentelteké |
| non-attributive possessive – plural |
szenteltéi | szenteltekéi |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- szentelt in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.