szilfa

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

szil (elm) +‎ fa (tree)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsilfɒ]
  • Hyphenation: szil‧fa

Noun

[edit]

szilfa (plural szilfák)

  1. elm tree, elm (a tree of the genus Ulmus)
  2. elm (wood from an elm tree)

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative szilfa szilfák
accusative szilfát szilfákat
dative szilfának szilfáknak
instrumental szilfával szilfákkal
causal-final szilfáért szilfákért
translative szilfává szilfákká
terminative szilfáig szilfákig
essive-formal szilfaként szilfákként
essive-modal
inessive szilfában szilfákban
superessive szilfán szilfákon
adessive szilfánál szilfáknál
illative szilfába szilfákba
sublative szilfára szilfákra
allative szilfához szilfákhoz
elative szilfából szilfákból
delative szilfáról szilfákról
ablative szilfától szilfáktól
non-attributive
possessive - singular
szilfáé szilfáké
non-attributive
possessive - plural
szilfáéi szilfákéi
Possessive forms of szilfa
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szilfám szilfáim
2nd person sing. szilfád szilfáid
3rd person sing. szilfája szilfái
1st person plural szilfánk szilfáink
2nd person plural szilfátok szilfáitok
3rd person plural szilfájuk szilfáik

Adjective

[edit]

szilfa (not comparable)

  1. elmen (made from the wood of the elm tree)

Further reading

[edit]
  • szilfa in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN