Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: taj, tàj, and Taj.



Possibly from Proto-Finno-Ugric *tajwe ‎(area, place), but this dubious root is sparsely attested across the Uralic languages (only in Samic and Hungarian).[1]


  • IPA(key): [ˈtaːj]
  • (file)
  • Hyphenation: táj


táj ‎(plural tájak)

  1. region
  2. landscape


Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative táj tájak
accusative tájat tájakat
dative tájnak tájaknak
instrumental tájjal tájakkal
causal-final tájért tájakért
translative tájjá tájakká
terminative tájig tájakig
essive-formal tájként tájakként
inessive tájban tájakban
superessive tájon tájakon
adessive tájnál tájaknál
illative tájba tájakba
sublative tájra tájakra
allative tájhoz tájakhoz
elative tájból tájakból
delative tájról tájakról
ablative tájtól tájaktól
Possessive forms of táj
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tájam tájaim
2nd person sing. tájad tájaid
3rd person sing. tája tájai
1st person plural tájunk tájaink
2nd person plural tájatok tájaitok
3rd person plural tájuk tájaik

Derived terms[edit]

(Compound words):

See also[edit]


  1. ^ Álgu etymological database, entry #81805 (language: Proto-Finno-Ugric, word: tajwe)