történelem

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

történik +‎ -elem, created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries. First attested in 1842.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtørteːnɛlɛm]
  • (file)
  • Hyphenation: tör‧té‧ne‧lem

Noun[edit]

történelem ‎(plural történelmek)

  1. history (aggregate of past events)
    • 2003, Szakály, Sándor, “20. századi történelmünk személyiségei – és megítélésük a történelmünkben”, in Korunk[1], volume 14, number 12:
      A történelmet a személyiségek alakítják, és a történelem „termeli ki” a személyiségeket, hogy azután egyben ítéletet is alkosson, mondjon róluk. Az ítéletet alkotó azonban igazán nem is a történelem, hanem a kortársak, illetve az utókor.
    A történelem ismétli önmagát. — History repeats itself.
  2. writing of history, historiography
    • 1892, Mór Jókai, Rákóczy fia,[2] chapter 22:
      Rákóczy György vagy. Fia Rákóczy Ferenc fejedelemnek. De nem annak a Bécs városi koldusok királyának, aki e fényes nevet bitorolja. A te atyád Erdélyország nagyfejedelme volt; aki a nevét a történelem legfényesebb lapjaira írta fel.
    • 2003, Bergel, Hans; Zoltán Hajdú-Farkas, “Egy meghasonlás természetrajzához”, in Korunk[3], volume 14, number 10:
      Dietrich von Choltitz később bekerült a történelembe, mert amikor 1944 őszén Hitler kiadta őrült parancsát, hogy égessék fel Párizst, ő, a párizsi Wehrmacht főparancsnokaként, életét kockáztatva megparancsolta katonáinak, hogy kíméljék meg a francia fővárost.
  3. history (branch of knowledge that studies the past)
    • 2004, Sztáncsuj, Sándor József, “A múlt színeváltozásai”, in Korunk[4], volume 15, number 7:
      Komolyra fordítva a szót, a régészet a múlt tudománya. A modern angolszász megközelítés szerint az antropológia egyik ága, a letűnt korok néprajza. Mifelénk inkább a történelem segédtudományának tartják, bár ez a besorolás nem egészen pontos.
  4. history (school subject)
    Jó jegyet kaptam történelemből. — I got a good grade in history.
  5. (informal) history class
    A történelem elmaradt. — The history class was cancelled.
  6. (informal) history (something that no longer exists or is no longer relevant)
    • 2012 January 23, “40 éve indult az utolsó vicinális Nádudvarról”, in Hajdú Online[5], retrieved 2015-02-21:
      Sokan a mai napig sajnálják, hogy megszűnt, pedig a többség számára már csak történelem, hogy 1971. december 31-én futott ki az utolsó vicinális a nádudvari vasútállomásról.

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative történelem történelmek
accusative történelmet történelmeket
dative történelemnek történelmeknek
instrumental történelemmel történelmekkel
causal-final történelemért történelmekért
translative történelemmé történelmekké
terminative történelemig történelmekig
essive-formal történelemként történelmekként
essive-modal
inessive történelemben történelmekben
superessive történelmen történelmeken
adessive történelemnél történelmeknél
illative történelembe történelmekbe
sublative történelemre történelmekre
allative történelemhez történelmekhez
elative történelemből történelmekből
delative történelemről történelmekről
ablative történelemtől történelmektől
Possessive forms of történelem
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. történelmem történelmeim
2nd person sing. történelmed történelmeid
3rd person sing. történelme történelmei
1st person plural történelmünk történelmeink
2nd person plural történelmetek történelmeitek
3rd person plural történelmük történelmeik

Synonyms[edit]

Derived terms[edit]

(Compound words):

(Expressions):

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6