történetíró

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

történet +‎ író

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtørteːnɛtiːroː]
  • Hyphenation: tör‧té‧net‧író

Noun[edit]

történetíró (plural történetírók)

  1. historian (writer of history)

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative történetíró történetírók
accusative történetírót történetírókat
dative történetírónak történetíróknak
instrumental történetíróval történetírókkal
causal-final történetíróért történetírókért
translative történetíróvá történetírókká
terminative történetíróig történetírókig
essive-formal történetíróként történetírókként
essive-modal
inessive történetíróban történetírókban
superessive történetírón történetírókon
adessive történetírónál történetíróknál
illative történetíróba történetírókba
sublative történetíróra történetírókra
allative történetíróhoz történetírókhoz
elative történetíróból történetírókból
delative történetíróról történetírókról
ablative történetírótól történetíróktól
Possessive forms of történetíró
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. történetíróm történetíróim
2nd person sing. történetíród történetíróid
3rd person sing. történetírója történetírói
1st person plural történetírónk történetíróink
2nd person plural történetírótok történetíróitok
3rd person plural történetírójuk történetíróik