törvény

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Of unknown origin.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtørveːɲ]
  • (file)
  • Hyphenation: tör‧vény

Noun[edit]

törvény ‎(plural törvények)

  1. law

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative törvény törvények
accusative törvényt törvényeket
dative törvénynek törvényeknek
instrumental törvénnyel törvényekkel
causal-final törvényért törvényekért
translative törvénnyé törvényekké
terminative törvényig törvényekig
essive-formal törvényként törvényekként
essive-modal
inessive törvényben törvényekben
superessive törvényen törvényeken
adessive törvénynél törvényeknél
illative törvénybe törvényekbe
sublative törvényre törvényekre
allative törvényhez törvényekhez
elative törvényből törvényekből
delative törvényről törvényekről
ablative törvénytől törvényektől
Possessive forms of törvény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. törvényem törvényeim
2nd person sing. törvényed törvényeid
3rd person sing. törvénye törvényei
1st person plural törvényünk törvényeink
2nd person plural törvényetek törvényeitek
3rd person plural törvényük törvényeik

Derived terms[edit]

(Compound words):

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6