tőr

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

tőr

Etymology[edit]

From Proto-Finno-Ugric *terä (cutting edge).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtøːr]
  • Hyphenation: tőr

Noun[edit]

tőr (plural tőrök)

  1. dagger
  2. (fencing) foil (very thin sword)
    • 1964, J. D. Salinger (author), Judit Gyepes (translator), Zabhegyező [The Catcher in the Rye], Budapest: Európa Könyvkiadó (1998), ISBN 9630764024, page 7:
      Reggel mentünk be New Yorkba, a McBurney-iskolával volt az összecsapás. Csak aztán mégse. A tőröket, az egész felszerelést, minden vacakot azon a rohadt földalattin hagytam.

Declension[edit]

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative tőr tőrök
accusative tőrt tőröket
dative tőrnek tőröknek
instrumental tőrrel tőrökkel
causal-final tőrért tőrökért
translative tőrré tőrökké
terminative tőrig tőrökig
essive-formal tőrként tőrökként
essive-modal
inessive tőrben tőrökben
superessive tőrön tőrökön
adessive tőrnél tőröknél
illative tőrbe tőrökbe
sublative tőrre tőrökre
allative tőrhöz tőrökhöz
elative tőrből tőrökből
delative tőrről tőrökről
ablative tőrtől tőröktől
Possessive forms of tőr
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tőröm tőreim
2nd person sing. tőröd tőreid
3rd person sing. tőre tőrei
1st person plural tőrünk tőreink
2nd person plural tőrötök tőreitek
3rd person plural tőrük tőreik

Derived terms[edit]