tűz

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: tuz and Tuz

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

Etymology 1[edit]

From Proto-Ugric *tüγɜtɜ or *tüwɜtɜ (fire). Compare Mansi та̄вт (tāvt, fire).[1][2] Replaces Proto-Uralic *tule.

Noun[edit]

tűz (plural tüzek)

  1. fire
  2. fire, passion
    • 1844, Sándor Petőfi, János vitéz,[1] chapter 1, stanza 2, lines 1–2:
      Szerelem tüze ég fiatal szivében, / Ugy legelteti a nyájt a faluvégen.
Declension[edit]
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative tűz tüzek
accusative tüzet tüzeket
dative tűznek tüzeknek
instrumental tűzzel tüzekkel
causal-final tűzért tüzekért
translative tűzzé tüzekké
terminative tűzig tüzekig
essive-formal tűzként tüzekként
essive-modal
inessive tűzben tüzekben
superessive tűzön tüzeken
adessive tűznél tüzeknél
illative tűzbe tüzekbe
sublative tűzre tüzekre
allative tűzhöz tüzekhez
elative tűzből tüzekből
delative tűzről tüzekről
ablative tűztől tüzektől
Possessive forms of tűz
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tüzem tüzeim
2nd person sing. tüzed tüzeid
3rd person sing. tüze tüzei
1st person plural tüzünk tüzeink
2nd person plural tüzetek tüzeitek
3rd person plural tüzük tüzeik
Derived terms[edit]
Compound words
Expressions

Etymology 2[edit]

From the archaic tövik (to stitch). Cognate of (needle, pin).

Verb[edit]

tűz

  1. (transitive) to pin, to stitch (to fasten with a pin or stitch)
  2. (transitive) to fix, to stick
  3. (transitive) to shine, blaze, glare (sun)

Conjugation[edit]

Derived terms[edit]

(With verbal prefixes):

References[edit]

  1. ^ Entry #1864 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN