tűz

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: tuz and Tuz

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

Etymology 1[edit]

From Proto-Ugric *tüγɜ-tɜ or *tüβɜ-tɜ ‎(fire).

Noun[edit]

tűz ‎(plural tüzek)

  1. fire
  2. fire, passion
    • 1844, Sándor Petőfi, János vitéz,[1] chapter 1, stanza 2, lines 1–2:
      Szerelem tüze ég fiatal szivében, / Ugy legelteti a nyájt a faluvégen.
Declension[edit]
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative tűz tüzek
accusative tüzet tüzeket
dative tűznek tüzeknek
instrumental tűzzel tüzekkel
causal-final tűzért tüzekért
translative tűzzé tüzekké
terminative tűzig tüzekig
essive-formal tűzként tüzekként
essive-modal
inessive tűzben tüzekben
superessive tűzön tüzeken
adessive tűznél tüzeknél
illative tűzbe tüzekbe
sublative tűzre tüzekre
allative tűzhöz tüzekhez
elative tűzből tüzekből
delative tűzről tüzekről
ablative tűztől tüzektől
Possessive forms of tűz
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tüzem tüzeim
2nd person sing. tüzed tüzeid
3rd person sing. tüze tüzei
1st person plural tüzünk tüzeink
2nd person plural tüzetek tüzeitek
3rd person plural tüzük tüzeik
Derived terms[edit]

(Compound words):

(Expressions):

Etymology 2[edit]

From the archaic tövik ‎(to stitch). Cognate of ‎(needle, pin).

Verb[edit]

tűz

  1. to pin, to stitch (to fasten with a pin or stitch)
  2. to fix, to stick
  3. to shine, blaze, glare (sun)

Conjugation[edit]

Derived terms[edit]