találékony

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

talál +‎ -ékony

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈtɒlaːleːkoɲ/
  • Hyphenation: ta‧lá‧lé‧kony

Adjective[edit]

találékony (comparative találékonyabb, superlative legtalálékonyabb)

  1. inventive, ingenious, resourceful

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative találékony találékonyak
accusative találékonyat találékonyakat
dative találékonynak találékonyaknak
instrumental találékonnyal találékonyakkal
causal-final találékonyért találékonyakért
translative találékonnyá találékonyakká
terminative találékonyig találékonyakig
essive-formal találékonyként találékonyakként
essive-modal
inessive találékonyban találékonyakban
superessive találékonyon találékonyakon
adessive találékonynál találékonyaknál
illative találékonyba találékonyakba
sublative találékonyra találékonyakra
allative találékonyhoz találékonyakhoz
elative találékonyból találékonyakból
delative találékonyról találékonyakról
ablative találékonytól találékonyaktól

Derived terms[edit]