tanár

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: tânăr

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From the same stem as tanít (to teach) +‎ -ár.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtɒnaːr]
  • (file)
  • Rhymes: -aːr
  • Hyphenation: ta‧nár

Noun[edit]

tanár (plural tanárok)

  1. teacher (especially as an occupation; usually teaching children over ten, specialized in certain subjects)

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative tanár tanárok
accusative tanárt tanárokat
dative tanárnak tanároknak
instrumental tanárral tanárokkal
causal-final tanárért tanárokért
translative tanárrá tanárokká
terminative tanárig tanárokig
essive-formal tanárként tanárokként
essive-modal
inessive tanárban tanárokban
superessive tanáron tanárokon
adessive tanárnál tanároknál
illative tanárba tanárokba
sublative tanárra tanárokra
allative tanárhoz tanárokhoz
elative tanárból tanárokból
delative tanárról tanárokról
ablative tanártól tanároktól
non-attributive
possessive - singular
tanáré tanároké
non-attributive
possessive - plural
tanáréi tanárokéi
Possessive forms of tanár
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tanárom tanáraim
2nd person sing. tanárod tanáraid
3rd person sing. tanára tanárai
1st person plural tanárunk tanáraink
2nd person plural tanárotok tanáraitok
3rd person plural tanáruk tanáraik

Synonyms[edit]

Derived terms[edit]

(Compound words):

(Expressions):

References[edit]

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN