tartó

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

tart +‎

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtɒrtoː]
  • (file)
  • Hyphenation: tar‧tó

Adjective[edit]

tartó (not comparable)

  1. holding, keeping
  2. lasting, enduring

Noun[edit]

tartó ‎(plural tartók)

  1. beam
  2. case, holder, container

Declension[edit]

Inflection (plural in -k, back harmony)
singular plural
nominative tartó tartók
accusative tartót tartókat
dative tartónak tartóknak
instrumental tartóval tartókkal
causal-final tartóért tartókért
translative tartóvá tartókká
terminative tartóig tartókig
essive-formal tartóként tartókként
essive-modal
inessive tartóban tartókban
superessive tartón tartókon
adessive tartónál tartóknál
illative tartóba tartókba
sublative tartóra tartókra
allative tartóhoz tartókhoz
elative tartóból tartókból
delative tartóról tartókról
ablative tartótól tartóktól
Possessive forms of tartó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tartóm tartóim
2nd person sing. tartód tartóid
3rd person sing. tartója tartói
1st person plural tartónk tartóink
2nd person plural tartótok tartóitok
3rd person plural tartójuk tartóik

Derived terms[edit]

Verb[edit]

tartó

  1. present participle of tart