tartomány

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

tart +‎ -omány

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtɒrtomaːɲ]
  • Hyphenation: tar‧to‧mány

Noun[edit]

tartomány (plural tartományok)

  1. province
  2. range, interval

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative tartomány tartományok
accusative tartományt tartományokat
dative tartománynak tartományoknak
instrumental tartománnyal tartományokkal
causal-final tartományért tartományokért
translative tartománnyá tartományokká
terminative tartományig tartományokig
essive-formal tartományként tartományokként
essive-modal
inessive tartományban tartományokban
superessive tartományon tartományokon
adessive tartománynál tartományoknál
illative tartományba tartományokba
sublative tartományra tartományokra
allative tartományhoz tartományokhoz
elative tartományból tartományokból
delative tartományról tartományokról
ablative tartománytól tartományoktól
Possessive forms of tartomány
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tartományom tartományaim
2nd person sing. tartományod tartományaid
3rd person sing. tartománya tartományai
1st person plural tartományunk tartományaink
2nd person plural tartományotok tartományaitok
3rd person plural tartományuk tartományaik

Derived terms[edit]