tehetség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

tesz +‎ -het +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈtɛhɛt͡ʃːeːɡ/
  • Hyphenation: te‧het‧ség

Noun[edit]

tehetség (plural tehetségek)

  1. talent (marked natural ability or skill)
    • 1917, Sándor Hevesi, “W. Amadeus Mozart III.”[1], Nyugat, volume 10, number 23: 
      A zeneirodalom igazán televényföldje a csodagyermekeknek, de a Mozart esete a zeneirodalomban is páratlan és egyetlen. Mozart négy éves korában komolyan muzsikál, hat éves korában pár óra alatt megtanul orgonálni s a pedált kezelni, csudálatos zenei tehetsége az, amely végigviszi Európán, hogy közvetlenül szívhasson föl magába mindent, hogy Párizsban ismerhesse meg Rameaut, Londonban Händelt, hogy Padre Martinitől tanulhassa a kontrapunktot Bolognában, hogy Rómában tanulmányozhassa Scarlattit s Manzuolitól sajátíthassa el az éneklés művészetét.
  2. talent (talented person)
    Ez a fiú ritka tehetség. — This boy is a rare talent.
  3. (archaic, dialectal) financial capacity, means
    • 1830, István Széchenyi, Hitel,[2] chapter 7, p. 206.:
      Az egészre nézve nem haszon, igaz, ha valaki kevesebbet vesz magára, mint elbirhat, de korántsem olly káros, mint mikor valaki minden tehetségén felül terheli vállait ’s összerogy.
    Tehetségén felül költekezik. — He/she is living beyond his/her means.

Declension[edit]

Derived terms[edit]