testőr

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

test ‎(body) +‎ őr ‎(guard)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈtɛʃtøːr/
  • Hyphenation: test‧őr

Noun[edit]

testőr ‎(plural testőrök)

  1. bodyguard

Declension[edit]

Inflection (plural in -ök, front rounded harmony)
singular plural
nominative testőr testőrök
accusative testőrt testőröket
dative testőrnek testőröknek
instrumental testőrrel testőrökkel
causal-final testőrért testőrökért
translative testőrré testőrökké
terminative testőrig testőrökig
essive-formal testőrként testőrökként
essive-modal
inessive testőrben testőrökben
superessive testőrön testőrökön
adessive testőrnél testőröknél
illative testőrbe testőrökbe
sublative testőrre testőrökre
allative testőrhöz testőrökhöz
elative testőrből testőrökből
delative testőrről testőrökről
ablative testőrtől testőröktől
Possessive forms of testőr
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. testőröm testőreim
2nd person sing. testőröd testőreid
3rd person sing. testőre testőrei
1st person plural testőrünk testőreink
2nd person plural testőrötök testőreitek
3rd person plural testőrük testőreik