tesztelés

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

tesztel +‎ -és

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtɛstɛleːʃ]
  • Hyphenation: tesz‧te‧lés

Noun[edit]

tesztelés (plural tesztelések)

  1. testing (the act of conducting a test)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tesztelés tesztelések
accusative tesztelést teszteléseket
dative tesztelésnek teszteléseknek
instrumental teszteléssel tesztelésekkel
causal-final tesztelésért tesztelésekért
translative teszteléssé tesztelésekké
terminative tesztelésig tesztelésekig
essive-formal tesztelésként tesztelésekként
essive-modal
inessive tesztelésben tesztelésekben
superessive tesztelésen teszteléseken
adessive tesztelésnél teszteléseknél
illative tesztelésbe tesztelésekbe
sublative tesztelésre tesztelésekre
allative teszteléshez tesztelésekhez
elative tesztelésből tesztelésekből
delative tesztelésről tesztelésekről
ablative teszteléstől tesztelésektől
non-attributive
possessive - singular
tesztelésé teszteléseké
non-attributive
possessive - plural
teszteléséi tesztelésekéi
Possessive forms of tesztelés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tesztelésem teszteléseim
2nd person sing. tesztelésed teszteléseid
3rd person sing. tesztelése tesztelései
1st person plural tesztelésünk teszteléseink
2nd person plural tesztelésetek teszteléseitek
3rd person plural tesztelésük teszteléseik