tiszafa

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Hungarian Wikipedia has an article on:
Wikipedia hu

Etymology[edit]

tisza (yew) +‎ fa (tree)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtisɒfɒ]
  • Hyphenation: ti‧sza‧fa
  • Rhymes: -fɒ

Noun[edit]

tiszafa (plural tiszafák)

  1. yew (tree)

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative tiszafa tiszafák
accusative tiszafát tiszafákat
dative tiszafának tiszafáknak
instrumental tiszafával tiszafákkal
causal-final tiszafáért tiszafákért
translative tiszafává tiszafákká
terminative tiszafáig tiszafákig
essive-formal tiszafaként tiszafákként
essive-modal
inessive tiszafában tiszafákban
superessive tiszafán tiszafákon
adessive tiszafánál tiszafáknál
illative tiszafába tiszafákba
sublative tiszafára tiszafákra
allative tiszafához tiszafákhoz
elative tiszafából tiszafákból
delative tiszafáról tiszafákról
ablative tiszafától tiszafáktól
non-attributive
possessive - singular
tiszafáé tiszafáké
non-attributive
possessive - plural
tiszafáéi tiszafákéi
Possessive forms of tiszafa
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tiszafám tiszafáim
2nd person sing. tiszafád tiszafáid
3rd person sing. tiszafája tiszafái
1st person plural tiszafánk tiszafáink
2nd person plural tiszafátok tiszafáitok
3rd person plural tiszafájuk tiszafáik

Further reading[edit]

  • tiszafa in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN