tisztáz

Hungarian

Etymology

tiszta +‎ -z. First attested in 1796.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtistaːz]
• Hyphenation: tisz‧táz

Verb

tisztáz

1. (transitive) to clarify, to make something clear, to explain, to demistify

Conjugation

conjugation of tisztáz

Infinitive			tisztázni
Past participle			tisztázott
Present participle			tisztázó
Future participle			tisztázandó
Adverbial participle			tisztázva
Potential			tisztázhat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	tisztázok	tisztázol	tisztáz	tisztázunk	tisztáztok	tisztáznak
		Definite	tisztázom én téged/titeket tisztázlak	tisztázod	tisztázza	tisztázzuk	tisztázzátok	tisztázzák
	Past	Indefinite	tisztáztam	tisztáztál	tisztázott	tisztáztunk	tisztáztatok	tisztáztak
		Definite	tisztáztam én téged/titeket tisztáztalak	tisztáztad	tisztázta	tisztáztuk	tisztáztátok	tisztázták
Conditional mood	Present	Indefinite	tisztáznék	tisztáznál	tisztázna	tisztáznánk	tisztáznátok	tisztáznának
		Definite	tisztáznám én téged/titeket tisztáználak	tisztáznád	tisztázná	tisztáznánk	tisztáznátok	tisztáznák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	tisztázzak	tisztázz or tisztázzál	tisztázzon	tisztázzunk	tisztázzatok	tisztázzanak
		Definite	tisztázzam én téged/titeket tisztázzalak	tisztázd or tisztázzad	tisztázza	tisztázzuk	tisztázzátok	tisztázzák
Conjugated infinitive			tisztáznom	tisztáznod	tisztáznia	tisztáznunk	tisztáznotok	tisztázniuk

Derived terms

• tisztázás
• tisztázat
• tisztázatlan
• tisztázódik

(With verbal prefixes):

• letisztáz