tisztesség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

tisztes +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtistɛʃːeːɡ]
  • Hyphenation: tisz‧tes‧ség

Noun[edit]

tisztesség (plural tisztességek)

  1. honour, respect (token of respect)
  2. honesty, integrity

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tisztesség tisztességek
accusative tisztességet tisztességeket
dative tisztességnek tisztességeknek
instrumental tisztességgel tisztességekkel
causal-final tisztességért tisztességekért
translative tisztességgé tisztességekké
terminative tisztességig tisztességekig
essive-formal tisztességként tisztességekként
essive-modal
inessive tisztességben tisztességekben
superessive tisztességen tisztességeken
adessive tisztességnél tisztességeknél
illative tisztességbe tisztességekbe
sublative tisztességre tisztességekre
allative tisztességhez tisztességekhez
elative tisztességből tisztességekből
delative tisztességről tisztességekről
ablative tisztességtől tisztességektől
Possessive forms of tisztesség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tisztességem tisztességeim
2nd person sing. tisztességed tisztességeid
3rd person sing. tisztessége tisztességei
1st person plural tisztességünk tisztességeink
2nd person plural tisztességetek tisztességeitek
3rd person plural tisztességük tisztességeik

Derived terms[edit]