tisztességtelenség

Hungarian

Etymology

From tisztességtelen (“dishonest”) +‎ -ség (“-ness, -ity”, noun-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtistɛʃːeːktɛlɛnʃeːɡ]
• Hyphenation: tisz‧tes‧ség‧te‧len‧ség
• Rhymes: -eːɡ

Noun

tisztességtelenség

1. dishonesty, improbity

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	tisztességtelenség	tisztességtelenségek
accusative	tisztességtelenséget	tisztességtelenségeket
dative	tisztességtelenségnek	tisztességtelenségeknek
instrumental	tisztességtelenséggel	tisztességtelenségekkel
causal-final	tisztességtelenségért	tisztességtelenségekért
translative	tisztességtelenséggé	tisztességtelenségekké
terminative	tisztességtelenségig	tisztességtelenségekig
essive-formal	tisztességtelenségként	tisztességtelenségekként
essive-modal	—	—
inessive	tisztességtelenségben	tisztességtelenségekben
superessive	tisztességtelenségen	tisztességtelenségeken
adessive	tisztességtelenségnél	tisztességtelenségeknél
illative	tisztességtelenségbe	tisztességtelenségekbe
sublative	tisztességtelenségre	tisztességtelenségekre
allative	tisztességtelenséghez	tisztességtelenségekhez
elative	tisztességtelenségből	tisztességtelenségekből
delative	tisztességtelenségről	tisztességtelenségekről
ablative	tisztességtelenségtől	tisztességtelenségektől
non-attributive possessive – singular	tisztességtelenségé	tisztességtelenségeké
non-attributive possessive – plural	tisztességtelenségéi	tisztességtelenségekéi

Possessive forms of tisztességtelenség

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	tisztességtelenségem	tisztességtelenségeim
2nd person sing.	tisztességtelenséged	tisztességtelenségeid
3rd person sing.	tisztességtelensége	tisztességtelenségei
1st person plural	tisztességtelenségünk	tisztességtelenségeink
2nd person plural	tisztességtelenségetek	tisztességtelenségeitek
3rd person plural	tisztességtelenségük	tisztességtelenségeik