tus

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: TUS and tús

Albanian[edit]

Etymology[edit]

From Proto-Albanian *tutja, cognate to Old Norse þeya ‎(to melt), Old High German douwen ‎(id), with 'being silent' as an intermediary stage of semantic development[1]. Alternatively related to tund[2].

Verb[edit]

tus ‎(first-person singular past tense tuta, participle tutë)

  1. to frighten
Related terms[edit]

References[edit]

  1. ^ A Concise Historical Grammar of the Albanian Language, V.Orel, Koninklijke Brill ,Leiden 2000, p.470
  2. ^ Çabej, E. 1976a. Studime Gjuhësore II, Studime Etimologjike në Fushë të Shqipes, A-O. Prishtinë: Rilindja, p.198

Asturian[edit]

Alternative forms[edit]

Etymology[edit]

From Latin tussis, tussem.

Noun[edit]

tus f ‎(plural tus)

  1. cough (expulsion of air from the lungs)

Related terms[edit]


Catalan[edit]

Verb[edit]

tus

  1. third-person singular present indicative form of tossir
  2. second-person singular imperative form of tossir

Cornish[edit]

Etymology[edit]

From Proto-Celtic *toutā (compare Old Irish túath, Welsh tud, Cornish tus), from Proto-Indo-European *tewtéh₂.

Noun[edit]

tus m pl

  1. people, persons

See also[edit]


Danish[edit]

Alternative forms[edit]

Noun[edit]

tus c (singular definite tussen, plural indefinite tusser)

  1. felt-tip pen

Inflection[edit]


French[edit]

Pronunciation[edit]

Verb[edit]

tus

  1. first-person singular past historic of taire
  2. second-person singular past historic of taire

Participle[edit]

tus

  1. masculine plural of the past participle of taire

Anagrams[edit]


Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈtuʃ/
  • Hyphenation: tus

Etymology 1[edit]

From German Tusche ‎(Indian ink), from tuschen, from French toucher.[1] First attested in 1782.[1]

Noun[edit]

tus ‎(plural tusok)

  1. Indian ink (black ink made from lampblack)
Declension[edit]
Derived terms[edit]

Etymology 2[edit]

From German Tusch, possibly from tuschen.[1] First attested in 1784.[1]

Noun[edit]

tus ‎(plural tusok)

  1. (music) flourish (ceremonious passage)
    • 1848, Sándor Petőfi, Lehel vezér,[1] canto 1, stanza 46, lines 5–8:
      És mikor vége lett a jókivánságnak, / A muzsikusok rá hangos tust huzának, / A sok összeveszett hang forgott a légben, / Mint a por a forgószélnek örvényében.
    • 1869, Mór Jókai, A kőszívű ember fiai,[2] part 1, chapter 1:
      A háttérbe állított egyiptomi zenekar vezetőjének nyirettyűje a levegőbe volt emelve, hogy amint a tósztnak vége szakad, friss lelkesüléssel rándítsa rá a pohárzaj-elnémító tust, […]
    • 1892, Mór Jókai, Rákóczy fia,[3] chapter 15:
      De még fényesebb volt a pékek parádéja [] Császári lovasság kísérte őket elöl-hátul, közben céhzászlókat emelve, s a hírhedett pékbillikomot ürítgetve, járultak a daliás péklegények nagy muzsikaszóval, s minden pékbolt előtt riadó tust húzattak, égre emelt kardokkal esküdve, hogy míg a nap az égen jár, nem lesz a világon párja a bécsi császárzsemlyének és perecnek!
  2. (obsolete) drinking to someone's health
    Tust ittak az egészségére. — They drank to his health.
Declension[edit]

Same as above.

Etymology 3[edit]

From German Dusche ‎(shower), from French douche ‎(shower).[1] First attested in 1900.[1]

Noun[edit]

tus ‎(plural tusok)

  1. shower
Declension[edit]

Same as above.

Derived terms[edit]

Etymology 4[edit]

From the dialectal tusa ‎(large end of a stick), of unknown origin.[1][2] First attested in 1838.[1]

Noun[edit]

tus ‎(plural tusok)

  1. butt (of a rifle)
  2. (dialectal) large end of a stick
Declension[edit]

Same as above.

Synonyms[edit]
Derived terms[edit]

Etymology 5[edit]

From French touche ‎(touch), from toucher ‎(to touch).[1] First attested in 1878.[1]

Noun[edit]

tus ‎(plural tusok)

  1. (fencing) touch
  2. (wrestling) fall (instance of being pinned to the mat)
Declension[edit]

Same as above.

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. 1.0 1.1 1.2 1.3 1.4 1.5 1.6 1.7 1.8 1.9 Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
  2. ^ Pusztai Ferenc, Magyar értelmező kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003, ISBN 963 05 7874 3

Latin[edit]

Alternative forms[edit]

Etymology[edit]

From Ancient Greek θύος ‎(thúos, burnt offering)

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

tūs n ‎(genitive tūris); third declension

  1. incense, frankincense

Inflection[edit]

Third declension neuter.

Case Singular Plural
nominative tūs tūra
genitive tūris tūrum
dative tūrī tūribus
accusative tūs tūra
ablative tūre tūribus
vocative tūs tūra

See also[edit]


Norman[edit]

Etymology[edit]

EB1911 - Volume 01 - Page 001 - 1.svg This entry lacks etymological information. If you are familiar with the origin of this term, please add it to the page per etymology instructions.

Noun[edit]

tus m ‎(plural tuss)

  1. (Jersey) tuft

Synonyms[edit]


North Frisian[edit]

Etymology[edit]

From Old Frisian tōth.

Noun[edit]

tus m ‎(plural tes)

  1. (Föhr-Amrum) (anatomy) tooth

Novial[edit]

Pronoun[edit]

tus

  1. those (which are genderless)

Related terms[edit]


Somali[edit]

Verb[edit]

tus

  1. to show

Spanish[edit]

Pronunciation[edit]

Adjective[edit]

tus pl

  1. plural of tu
Related terms[edit]

White Hmong[edit]

Pronunciation[edit]

Classifier[edit]

tus

  1. used for nouns that are long, or persons or animals