unokatestvér

Hungarian

Etymology

unoka (“grandchild”) +‎ testvér (“sibling”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈunokɒtɛʃtveːr]
• Hyphenation: uno‧ka‧test‧vér

Noun

unokatestvér (plural unokatestvérek)

1. cousin (son or daughter of a person’s uncle or aunt)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	unokatestvér	unokatestvérek
accusative	unokatestvért	unokatestvéreket
dative	unokatestvérnek	unokatestvéreknek
instrumental	unokatestvérrel	unokatestvérekkel
causal-final	unokatestvérért	unokatestvérekért
translative	unokatestvérré	unokatestvérekké
terminative	unokatestvérig	unokatestvérekig
essive-formal	unokatestvérként	unokatestvérekként
essive-modal	—	—
inessive	unokatestvérben	unokatestvérekben
superessive	unokatestvéren	unokatestvéreken
adessive	unokatestvérnél	unokatestvéreknél
illative	unokatestvérbe	unokatestvérekbe
sublative	unokatestvérre	unokatestvérekre
allative	unokatestvérhez	unokatestvérekhez
elative	unokatestvérből	unokatestvérekből
delative	unokatestvérről	unokatestvérekről
ablative	unokatestvértől	unokatestvérektől
non-attributive possessive - singular	unokatestvéré	unokatestvéreké
non-attributive possessive - plural	unokatestvéréi	unokatestvérekéi

Possessive forms of unokatestvér
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	unokatestvérem	unokatestvéreim
2nd person sing.	unokatestvéred	unokatestvéreid
3rd person sing.	unokatestvére	unokatestvérei
1st person plural	unokatestvérünk	unokatestvéreink
2nd person plural	unokatestvéretek	unokatestvéreitek
3rd person plural	unokatestvérük	unokatestvéreik

Derived terms

• unokatesó

Further reading

• unokatestvér in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN