uralkodó

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

present participle of uralkodik

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈurɒlkodoː/
  • (file)
  • Hyphenation: ural‧ko‧dó

Adjective[edit]

uralkodó (comparative uralkodóbb, superlative leguralkodóbb)

  1. ruling, reigning
  2. prevailing, predominant

Noun[edit]

uralkodó ‎(plural uralkodók)

  1. ruler, monarch, sovereign

Declension[edit]

Inflection (plural in -k, back harmony)
singular plural
nominative uralkodó uralkodók
accusative uralkodót uralkodókat
dative uralkodónak uralkodóknak
instrumental uralkodóval uralkodókkal
causal-final uralkodóért uralkodókért
translative uralkodóvá uralkodókká
terminative uralkodóig uralkodókig
essive-formal uralkodóként uralkodókként
essive-modal
inessive uralkodóban uralkodókban
superessive uralkodón uralkodókon
adessive uralkodónál uralkodóknál
illative uralkodóba uralkodókba
sublative uralkodóra uralkodókra
allative uralkodóhoz uralkodókhoz
elative uralkodóból uralkodókból
delative uralkodóról uralkodókról
ablative uralkodótól uralkodóktól
Possessive forms of uralkodó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. uralkodóm uralkodóim
2nd person sing. uralkodód uralkodóid
3rd person sing. uralkodója uralkodói
1st person plural uralkodónk uralkodóink
2nd person plural uralkodótok uralkodóitok
3rd person plural uralkodójuk uralkodóik

Derived terms[edit]