utasítás

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

utasít +‎ -ás

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈutɒʃiːtaːʃ]
  • Hyphenation: uta‧sí‧tás

Noun[edit]

utasítás ‎(plural utasítások)

  1. command

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative utasítás utasítások
accusative utasítást utasításokat
dative utasításnak utasításoknak
instrumental utasítással utasításokkal
causal-final utasításért utasításokért
translative utasítássá utasításokká
terminative utasításig utasításokig
essive-formal utasításként utasításokként
essive-modal
inessive utasításban utasításokban
superessive utasításon utasításokon
adessive utasításnál utasításoknál
illative utasításba utasításokba
sublative utasításra utasításokra
allative utasításhoz utasításokhoz
elative utasításból utasításokból
delative utasításról utasításokról
ablative utasítástól utasításoktól
Possessive forms of utasítás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. utasításom utasításaim
2nd person sing. utasításod utasításaid
3rd person sing. utasítása utasításai
1st person plural utasításunk utasításaink
2nd person plural utasításotok utasításaitok
3rd person plural utasításuk utasításaik