Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: veg



Of uncertain origin, possibly[1] from Proto-Finno-Ugric *wiŋi (end). Cognate to Finnish viime and Estonian viimane.[2]



  • IPA(key): [ˈveːɡ]
  • (file)
  • Hyphenation: vég


vég (plural végek)

  1. end
  2. bolt (a unit of measurement used as an industry standard for materials stored in a roll; in attributive usage, as well)
    Két véget vettem ebből a szövetből.I bought two bolts of this fabric.
    egy vég vászona bolt of cloth


Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative vég végek
accusative véget végeket
dative végnek végeknek
instrumental véggel végekkel
causal-final végért végekért
translative véggé végekké
terminative végig végekig
essive-formal végként végekként
essive-modal végül
inessive végben végekben
superessive végen végeken
adessive végnél végeknél
illative végbe végekbe
sublative végre végekre
allative véghez végekhez
elative végből végekből
delative végről végekről
ablative végtől végektől
Possessive forms of vég
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. végem végeim
2nd person sing. véged végeid
3rd person sing. vége végei
1st person plural végünk végeink
2nd person plural végetek végeitek
3rd person plural végük végeik

Derived terms[edit]