végzés

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

végez +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈveːɡzeːʃ]
  • Hyphenation: vég‧zés
  • Rhymes: -eːʃ

Noun[edit]

végzés (plural végzések)

  1. (law) order, writ, warrant, decree

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative végzés végzések
accusative végzést végzéseket
dative végzésnek végzéseknek
instrumental végzéssel végzésekkel
causal-final végzésért végzésekért
translative végzéssé végzésekké
terminative végzésig végzésekig
essive-formal végzésként végzésekként
essive-modal
inessive végzésben végzésekben
superessive végzésen végzéseken
adessive végzésnél végzéseknél
illative végzésbe végzésekbe
sublative végzésre végzésekre
allative végzéshez végzésekhez
elative végzésből végzésekből
delative végzésről végzésekről
ablative végzéstől végzésektől
non-attributive
possessive - singular
végzésé végzéseké
non-attributive
possessive - plural
végzéséi végzésekéi
Possessive forms of végzés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. végzésem végzéseim
2nd person sing. végzésed végzéseid
3rd person sing. végzése végzései
1st person plural végzésünk végzéseink
2nd person plural végzésetek végzéseitek
3rd person plural végzésük végzéseik

Further reading[edit]

  • végzés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN