víg

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: vig

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

The root is of unknown origin and it may be a cognate of vidul(to brighten).[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈviːɡ]
  • Hyphenation: víg

Adjective[edit]

víg (comparative vígabb, superlative legvígabb)

  1. joyful, happy

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative víg vígak
accusative vígat vígakat
dative vígnak vígaknak
instrumental víggal vígakkal
causal-final vígért vígakért
translative víggá vígakká
terminative vígig vígakig
essive-formal vígként vígakként
essive-modal
inessive vígban vígakban
superessive vígon vígakon
adessive vígnál vígaknál
illative vígba vígakba
sublative vígra vígakra
allative víghoz vígakhoz
elative vígból vígakból
delative vígról vígakról
ablative vígtól vígaktól

Synonyms[edit]

Derived terms[edit]

(Compound words):

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6

Old Norse[edit]

Noun[edit]

víg f

  1. war

Descendants[edit]