átmenet

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From the verb átmegy +‎ -et.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈaːtmɛnɛt]
  • Hyphenation: át‧me‧net

Noun

[edit]

átmenet (plural átmenetek)

  1. transition

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative átmenet átmenetek
accusative átmenetet átmeneteket
dative átmenetnek átmeneteknek
instrumental átmenettel átmenetekkel
causal-final átmenetért átmenetekért
translative átmenetté átmenetekké
terminative átmenetig átmenetekig
essive-formal átmenetként átmenetekként
essive-modal
inessive átmenetben átmenetekben
superessive átmeneten átmeneteken
adessive átmenetnél átmeneteknél
illative átmenetbe átmenetekbe
sublative átmenetre átmenetekre
allative átmenethez átmenetekhez
elative átmenetből átmenetekből
delative átmenetről átmenetekről
ablative átmenettől átmenetektől
non-attributive
possessive - singular
átmeneté átmeneteké
non-attributive
possessive - plural
átmenetéi átmenetekéi
Possessive forms of átmenet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. átmenetem átmeneteim
2nd person sing. átmeneted átmeneteid
3rd person sing. átmenete átmenetei
1st person plural átmenetünk átmeneteink
2nd person plural átmenetetek átmeneteitek
3rd person plural átmenetük átmeneteik

Derived terms

[edit]
[edit]

Further reading

[edit]
  • átmenet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • átmenet in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).