érmém

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: érmem

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

érme +‎ -m (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈeːrmeːm]
  • Hyphenation: ér‧mém

Noun

[edit]

érmém

  1. first-person singular single-possession possessive of érme
    Ez az én érmém.This is my coin.

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative érmém
accusative érmémet
dative érmémnek
instrumental érmémmel
causal-final érmémért
translative érmémmé
terminative érmémig
essive-formal érmémként
essive-modal érmémül
inessive érmémben
superessive érmémen
adessive érmémnél
illative érmémbe
sublative érmémre
allative érmémhez
elative érmémből
delative érmémről
ablative érmémtől
non-attributive
possessive - singular
érmémé
non-attributive
possessive - plural
érméméi